Üdvözlés

Tisztelettel üdvözöllek a blogon, amelyet Nagy Zoltán illusztrátor ( sz.1961 Losonc; Pozsonyban él, dolgozik - ) ihletett egykor. Papírváros, textildomb lett volna a cím ez okból. Nagyszüleim és nagybátyáim emlékének szentelem. Szeretettel osztom meg a magam munkáját többetekkel, kiemelten azzal a 2 és 12 emberrel, akinek megosztottam parányi birodalmam blogcímét. Legyen javatokra! - a ritkán olvasott kedves társasági oldal, kedves Attila, kedves Attila és fiatalok; kedves Sebi, kedves Zoli; kedves művészettörténelem tanárnő, a kedves Kertészet; kedves főnövér; kedves Csaba, kedves Ágnes! Kedves Angella egy új körben szeretettel látlak, kedveske. Továbbra is nagy tisztelője maradok Nagy Zoltán illusztrátornak, akinek alkotói tevékenysége staféta volt számomra. Szorgosan, mint a kis méhek.

2026. október 15., csütörtök

Eszter kendője meglibbent

 



Akril festék; 
30x40 cm; halványsárga, bordurált lap
300 g/m2
A képhez nem készült rajzvázlat. Az akril festéken a szesz marta forma hozza ki a fura, kis alakokat
Tanulmány -
Ez  a harmadik változat a végső kép


            Nagyszüleim búcsú ünnepét nam falun, hanem Hargitafürdőn ünnepeltem.  A remeték korában születtem. A hárs-, a bükk-, a pónyikalma-, a juhar-, a szilvafa mind tudományuk volt. Nappal hidegben, hóban hordták a deszkát, alkonyatban ápolták, nyesték a fát. Felnőttem és kortársam a jugoszláv-horvát vidékre kirándulgatott. Sőt a generációm, mert elmúlik az idő. Ehhez spórolni kell, hát a szalámi, kávé, tusfürdő, illatos szappan helyett a sós szalonnával kell kispórolni az utat. Így Ignác remete nagyon haragudott, csalódott, azt mondta kivágja azt a szalonnát, hogy ő jót nem evett, és meghalt bánatában.

Sorsvonal, séma, vallásos hiedelmek, könyvek Könyve, mentálhigiéne és műszakirajz, és az út végén csak egy megrokkant, öreg nénje maradt velem, aki számára a fizikai jólét egy hiány, mert világéletében dolgozott, nevelt. Elhagyta rokon, ismerős és ismerősné, hivatal és szomszéd és szép szavak, hiszen kenyérkeresők ők is, öregednek is. Megszomorodtam és kirándulásra adtam a fejem, Bár se tettem volna, mert oly furfangos lett a világi nép, hogy tiszta egy babona, csaptam össze a kezem. Akkor meglibbent egy csodaszép kendő egy úrihölgy vállán, amilyen – valljuk be – én magam is voltam hajdanán.

        Amilyen szép volt az idő és a táj, és a kis kápolna úgy roppant össze minden álom ezen a szent István napi búcsú előtt már, ha egy cápasapkás, hibás fogu kisfiú fel nem hívja a figyelmet magára.  Határozottan állítja, hogy ő biztosan már nagyiék mellett marad a búcsú idején, nem ül le a padra a nagyokhoz. A csokis kifli után a főtt kukorica jött, és néhány könnycsepp, mert harangszóra nem jött vissza a mama. Megnézte a nagy fiúkat, a lányokat, és tanulta az életet. A nagyszüleim jutottak eszembe, akik széppé tették gyermek koromat, és őértük vállalom.