.jpg)
Akril
A3
Rexit még nem is ismertem. A reggeli utam során az út első szakaszában a munkahely fele, a szemorvos háza mellett a sarki fehér házhoz egy nagy termetű, idejét megszolgáló, világosabb szőrű farkaskutya járt be reggelente.
A reggeli útja végén, vagy éjszakai útjáról akkor érve haza, a fakerítésnek egy oldalra fordított deszka résén akkor mászott be a magányos, öreg, lomha, nagy állat amikor elhaladtam. Nagyon tetszett, hogy egy időben érkezünk, haladunk el az út túlsó oldalán éppen én is, és rokonszenves jelenléte erőt vitt a reggeli álmos sietségeimbe, hideg reggelekbe.
Egyik nap az ő oldalán haladtam és amint várakozott, vagy érkezett az átjárónál, odajött hozzám, egészen közel és megállt.
Megsimogattam a hátát, összerándult egy in a hátában, és óvatosságra figyelmeztetett. Ez a bölcs, öreg kutya nem harapott meg ennek ellenére, és talán nem látott, mintha valaki mondta volna róla. Akkor, ebben a pillanatban nem is hittem, nem akartam hinni a hűséges farkaskutyáról, ép volt előttem.
Majd már nem láttam, nem találkoztam vele többet. Elaltatták? nem tudom. Ott és akkor az történt voltaképpen, hogy elköszönt, tudott rólam, kedvelt.
Mennyire bölcs a természet sok-néhány fajtája.
Inkább ő lehet, a hűséges, hazatérő eb emléke story ( nem tudom a fajt, lehet cseh is a világos szín miatt? )
