Üdvözlés

Tisztelettel üdvözöllek a blogon, amelyet Nagy Zoltán illusztrátor ( sz.1961 Losonc; Pozsonyban él, dolgozik - ) ihletett egykor. Papírváros, textildomb lett volna a cím ez okból. Nagyszüleim és nagybátyáim emlékének szentelem. Szeretettel osztom meg a magam munkáját többetekkel, kiemelten azzal a 2 és 12 emberrel, akinek megosztottam parányi birodalmam blogcímét. Legyen javatokra! - a ritkán olvasott kedves társasági oldal, kedves Attila, kedves Attila és fiatalok; kedves Sebi, kedves Zoli; kedves művészettörténelem tanárnő, a kedves Kertészet; kedves főnövér; kedves Csaba, kedves Ágnes! Kedves Angella egy új körben szeretettel látlak, kedveske. Továbbra is nagy tisztelője maradok Nagy Zoltán illusztrátornak, akinek alkotói tevékenysége staféta volt számomra. Szorgosan, mint a kis méhek.

2025. július 4., péntek

Síró boldogok

  

 A szív termékeny talaj lesz az őszinte bánat nyomán, a sivár szív újra reményt adó

Új monotypia és kézi festés, vegyes tehnika, A3 méret, akril

               A nyugati fejlődési modell ( … „ development model” ) lényege, hogy a múlt – oksági láncolatokon keresztül – meghatározza a jelen élményt és ezen keresztül  a jövő lehetőségeit. …

               A keleti, jelenléti vagy beteljesedési modell lényegét… inkább élményszinten ragadható meg ( … „ fruitional model ” ). Arról szól, hogy a múlt valójában nem létezik, csak a jelen tudatállapotunk tartja életben, az emlékezés segítségével ( ld. hologram ). …

                Ahhoz, hogy valamit lássunk a külvilágból, ép érzékszervekre és idegrendszerre van szükségünk. Ha ez adott, akkor a szemeink be tudják fogadni a külvilág tárgyairól visszaverődő fényt, és azt a retinánkban elhelyezkedő csapok és pálcikák segítségével elektromos impulzussá tudjuk alakítani, amelyet a látóidegek k9zvetítenek a látókéreg felé. Ott aztán – több rétegben feldolgozzuk ezt az impulzust és valahogy képet alkotunk. …

               A másik, hogy érzelmeink ébrednek, melyek – a gondolataink kép – és hangjellegeihez képest – inkább testérzetek, hullámzások formájában jelennek meg, és főként a szívünkhöz kötjük ezeket. Mintha egy belső időjárást érzékelnénk, mely hol viharos, hol csendes,  hol forró, hol hűvös. Vagy egy aláfestő zenét, …

               Amikor tudatosságunkkal saját gondolataink és érzéseink felé fordulunk a testünkben és az elménkben zajló folyamatokra figyelünk, azt nevezem belső fókusznak.

Buda László: Mit üzen az életed,  A felnőttkor kihívásai