Példabeszédek 8, 22-31 a Nagy József tanításának stílusában a gyönyörű és pihentető, közös napi terv és tevékenységek keretében zajló nyári tábor emlékében, ahol a beosztás az ételkészítésre, ebéd után a teríték leszedése nagy élmény volt. Hiszen ez után kezdődött az olvasmányos idő, ahova második nap futva siettünk. Este teázás és közös éneklés, harmonika töltötte be a csillagos eget szíveinkbe a pattogó rőzsetűz mellett, késő éjszakába hajnalodva, morgolódva, hogy aludni se lehet.
Még nagyon fiatal volt, nem alkotott, nem dolgozott. Nem volt semmije, és az elsőszülöttje vagyok.
Őseim szeretete nem volt még velünk, és nem adományoztak, adakoztak ők. Mielőtt bármi rangja lett volna, nagyon fiatal volt, és nem volt tulajdona, és még mind éltek az idősek.
Amikor tanult és ősei ünnepét megtartotta, amikor tanulmányaiban erős lett és erővel törvényt teremtett; a tenger miért a partig hullámzik? és nem csapnak ki a vizek, pihennek békében, akkor rend volt és ott voltam vele.
Mint kedvence, gyönyörködött és értem tette, növekedtem és játszottam ( a kertben a zöld fűben ). Az volt az én egész földkerekségem és örömmel voltam felnőttek között, a gyerek.
Ez a múlt volt.
Ne búsulj nagyapa, mert újra jön valaki, aki majd fát ültet a kertbe!
A szülő, nagyszülő kora óta nincs, apakép két nagybáttya. Kész újszövetségi Ószövetség minta.