Mindig örvendek, ha annyi szép látás van bennem egy fárasztó nap után, hogy még szépet vélek látni, alkotni. Akkor is, ha csepp a tengerben. ...
Még csodálkozni is lehet, hogy mit beszél ez? minek örvend úgy két fadarabnak? ... Hát ha még lakk is lenne a fát lepácolni. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy asztalos, akit még meg kell találni, hogy adjon lakkot. .. Ez egy bejegyzéssel alább, ez az öröm, ami amelynek tisztasága áthatja az időt. Remélhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése