A tengerkék, ahogy mondani szokták: a fél évszázados, kis ajándéktasakom.
Vígan úszkálhatnak a halak.
Még nagyobb izgalom festegetni őket.
Kopog Margit néni az ajtón. Kinyitom és kérdi, hogy: - Hát itthon vagy?
Nem is tudtam eldönteni hirtelen, hogy ez jó, vagy nem, adott szemszögből.
Mert ... derült ki, meg akart lepni egy kis ajándékkal, amit az asztalon hagy titokban, az anyumtól. ..
Hát nagy döntés, hogy kinek adjam tovább a tengerkék tasakot. Halacskákkal. Kis zörgő mosolyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése